Most már sokkal, jobb, főleg, hogy nem kell gyógyszert szednem. Nem akarok orvos helyett orvos lenni, de kezdettől fogva úgy éreztem, hogy ezek a gyógyszerek nekem nem jók. Persze senki sem hallgatott rám, ezért az volt a leghőbb vágyam, hogy végre haza jöhessek svájcba. Azt gondoltam, majd itt a hegyek közt pillanatok alatt felépülök.
Az agysebészet magyarországi viszonylatban nekem szuper kórháznak tűnt. Az Istvánra, és a Jánosra szerencsére vagy sajnos nem emlékszem. A kettő közül valamelyikben kivették a fülbevalót a fülemből levették a láncomat, eltűnt mind a kettő. Persze senki semmiről nem tudott mondanom sem kell. Illetve, örüljek hogy élek, mert ezek pótolhatók. Hát üzenem, hogy nem, nem pótolhatók!!! A fülbevalómat 5 évvel ezelőtt a gyerekeimtől kaptam szülinapomra, egy évig spórolták az árát. A láncot a férjemtől kaptam 1 éve. Nem az ára nem pótolható, hanem maga a tárgy, mert ahhoz  nekem és a családomnak emlékek tartoztak.
2 nap múlva már pesten volt a férjem, és a fiam is, ugye nem kell mondanom milyen lelkiállapot uralkodott a családomon. A férjem, és a gyerek bejöttek az intenzívre, az előtérben kellett hagyniuk a felső ruházatot, mire 10 perc múlva kimentek a férjem zsebéből kilopták a telefont. Itt sem a telefon ára a lényeg, hanem a több száz telefonszám, ami jó része pótolhatatlannak látszik. Ebben a kórházban mesélték a nővérek, hogy a betegek feje mellől ellopták az ételt, főleg a banánt narancsot. Kérdezem én, milyen ember az ilyen, aki egy súlyos beteg haldokló ember mellől még az ételt is ellopja. Hova tették a rengeteg gyümölcsöt? Ezt árulják fillérekért az aluljárókban? Itt a nővérek naponta többször elmondták, hogy komoly lopások fordulnak elő senkinél érték ne legyen. Jó de ez borzasztó, hogy nem lehet nálam telefon, valamennyi pénz büfére, mert ugye az élelmezés a magyar kórházaknak nem erőssége ezt tudjuk jól. Majd írok nektek az itteni kórházról, fotókkal. A családot sem lehet egy nap 100-szor rángatni, most ezt hozzál, most azt kérek, de amikor büdös a leves, az embernek meg jártányi ereje sincs, akkor azért jó volna a büféből egy szendvics, vagy csoki. Én válogatós vagyok ezt beismerem, de olyan felvágottakat amiket ott kaptunk vacsorára, én még életemben nem láttam. Nehezen mondok ilyet, de undorító volt, pedig az éhhalál küszöbén álltam, de nem bírtam beleharapni.
Ha a nővérektől kérdeztünk valamit az állapotunkról kitérő volt a válasz, majd jön a doktor úr, de a doktor úr elfoglalt volt, nem igazán válaszolgatott. Soha életemben nem szedtem nyugtatót altatót, nem értettem hogy most miért kell. Senki se mondta meg, hiába kérdeztem, mint a vízhajtót sem indokolták. Egyébként is vékony voltam a kórházban még fogytam 8-10 kilót, a bőröm rá volt aszalódva a csontomra, mi a francnak nekem vízhajtó? Bezzeg az állandó kínzó fejfájásra nem volt megfelelő gyógyszer. Egyébként meg a testem tele volt tenyérnyi fekete lila véraláfutásokkal, mint akit összevertek. A családom szerint hullafoltok voltak. A Viki hozott rá nekem valami kencét attól 2-3 nap alatt rendbe jött. Nem tudom mi volt az, tőle kell megkérdezni, és a maradék eltűnt. Ez is olyan dolog amit nem értek, bárkinek odaadtam volna a maradékot, nekem segített segítsen másnak is, persze. Viki sem haragudott volna érte, sőt! De senki nem kérdezte, hogy mi ez, honnan van, hol lehet hozzájutni.
A másik amitől kikészültünk, a TB. Nekünk otthon nincs TB-k mielőtt kiköltöztünk hivatalos formanyomtatványon lemondtuk megindokolva hogy miért nem fizetjük ezentúl. Ezt évente többször is megtettük, mert ilyen a hivatal. Nem értik nem érkezett meg, eltűnt, na mindegy. Itt kint fizetjük az egészségbiztosítást, ami életveszély esetén minden európai országban érvényes. Amikor már észnél voltam kértem a férjemet, hogy nézzen ennek utána, mert nehogy milliókat kifizettessenek velünk . Megnyugtatott, hogy ez volt neki az első minden rendben van. Biztos? Biztos!!! Mit ad isten hazaengedtek, várunk 3 órája a főorvos szobácskája előtt a zárójelentésemre, végre bejutunk, ismét elmondja örüljek hogy élek, oké örülök naponta minimum 20-szor elmondta mindenki aki elment mellettem, szedjem a gyógyszereket, és eszembe se jusson nem visszajönni kontrollra. Mondom már most eszembe jut, mert én biztos hogy svájcból nem fogok iderohangálni hetente kontrollra, meg ha bármi történik, ott kell orvost hívni, nem utazhatok 1100 kilométert ha rosszul leszek stb. Én ott lakom, ha tudom hogy agyvérzésem van remélem nem gondolja hogy direkt ide jövök magyarországra kezeltetni magam? Minél is inkább orvost se tudtak kicsalogatni hozzám10 órán keresztül. Ha rajtuk múlik, feldobom a pacskert rövid úton. A doki megértette, akkor viszont átírják a zárót, mert Zürichben neki 2 magán klinikán is van két volt tanítványa, és akkor odairányít engem kontrollra. Mondtuk jó, köszönjük, de nem tudjuk hogy azt fedezi-e a biztosításunk, mert zsebből nem biztos hogy ki tudjuk fizetni a Zürichi magánklinikát. Egyébként is másfél óra tőlünk Zürich.De nem gond, csak menjünk már, mert mindjárt elájulok a kimerültségtől, és akkor tuti nem engednek haza. Új záró kész, eszembe jutott a TB!!! Kérdezem, hogy ugye a svájci kártya adatai szerepelnek, a zárón mindenen? Hát nem!- miért a svájci? Mert 1000-szer elmondtuk, hogy ott lakunk, ott fizetünk, azt adtuk oda, azt használják. Nekem a pesti taj kártyám még megvan, senki sem mondta, hogy le kellene adni vagy valami, mint ahogy a személyimet sem tudtam hogy le kellett volna adni, de ez egy másik történet. Nem is tudom hogy került hozzájuk a taj kártyám. A doki nem értette, elkezdték keresni a gépben a nevem taj számom, és láss csodát,közölte hogy a gép szerint fizetve a tébém semmi probléma, teljességgel használható. Na itt megmakacsoltam magam, és mondtam, hogy nem!!!!!!!!!! Nem óhajtok a magyar állammal perben állni, és csalás miatt kockáztatni a svájci papírjaimat. Telefonálgatás átírták a zárót a svájci adatokra, még közölte, hogy 10 nap múlva okvetlenül vissza kell mennem egy CT-re és ha akkor minden oké akkor repülővel mehetek haza. Néztünk hülyén, hogy repülővel? Azt mondta igen, mert ez tévhit, hogy nem lehet repülőre ülni ilyenkor. Megköszöntük eljöttünk végre.
Innen folytatom.