Hát kérem az úgy volt, hogy az Alattunkfrau megneszelte, hogy szappant gyártok. Megkért hogy csináljak Neki, de disznózsír legyen benne, mert valahol azt olvasta, hogy régen azok a szappanok milyen jók voltak. Ja!-és legyen benne valami szép rózsaszín is.

Olivaolaj, házi disznózsír, ( Mártikám, nem a Tőled kapottból csináltam! Isten bizony! ) és ricinusolaj, valamint rózsaszín ételfesték, és egy lehelletnyi kék ételfesték az alap. Alig tudtam a formából kivenni, ha ránéztem az is minimum 2 centis mélyedést hagyott a felületén, és nem habzott. Az Atya Úristenért sem habzott. Egy darab nyeszlett buborékot se tudtam belőle kicsikarni. Kerültem a Szomszédfraut, nem mertem volna Neki mondani, hogy elrontottam a szappanját, és fogalmam sincs hogy hogy, vagy miként. 6-8 hét elteltével gondoltam díszítésnek egy másik szappanba vágok belőle csíkokat. Hát a szappan kőkemény volt, vágni nem igazán sikerült. Megint félre raktam, szokásból kezet mostam, pedig nem látszott semmi szappan maradék a kezemen, és láss csodát! Habzott a kezemen a nem tudom mi. Na rohanás a szappanért, kézmosás, és gyönyörűen habzik. Becsomagoltam, és levágtattam a cuccal az Alattunkfrauhoz.

 Azóta is dícséri ha találkozunk. Érdekes, mióta átadtam a szappanjait, sokkal sűrűbben összefutunk. Ki érti ezt?